Van egy visszatérő mondat, amit ilyenkor hallani: „Nem értem. Objektíven rendben van.”
A pozíciók stimmelnek. A dátumok pontosak. A kompetenciák felsorolva. Mégis történik valami furcsa: nem jön válasz. Vagy jön, de nem az, amire számítottál. Mintha a szöveg nem érne oda.
Itt szokott megjelenni a fáradás.
A legtöbb online önéletrajz és portfólió ugyanis nem rossz. Csak néma. Elmondja, mit csináltál, de nem derül ki belőle, hogyan lettél az, aki most megszólal. Az olvasó mindent lát, mégsem tud dönteni. Nem azért, mert kevés az információ, hanem mert hiányzik az összefüggés.
Sokaknál ez védekezésből születik. Ha mindent pontosan felsorolok, ha minden kompetenciát beírok, akkor nem lehet belekötni. A szöveg így korrekt lesz, de közben elveszíti azt az egy dolgot, ami döntési helyzetben számít: az érzést, hogy értem, kivel állok szemben. Itt a bizalom nem sérül. Egyszerűen nem alakul ki.
Szakmaváltáskor ez még erősebben jelentkezik. Ilyenkor gyakran kettéválik a múlt és a jelen. Az egyik oldalon az „eddigi”, a másikon az „új”. A szöveg megpróbál tiszta lapot mutatni, miközben az olvasó érzi a törést. A hallgatás beszédesebb lesz, mint a tartalom. Nem azért nem működik az anyag, mert túl sok benne a régi, hanem mert nincs elmondva, mi kötötte össze őket.
Freelancereknél és kreatív szakembereknél gyakori a túlkompenzálás. Projektlisták, technológiák, ügyfélnevek. Mintha a mennyiség majd elvinné a bizonytalanságot. Közben az marad kimondatlan, ami igazán számítana: hogyan gondolkodsz, amikor döntened kell. Hogyan közelítesz egy problémához. Mitől ismerhető fel a munkád akkor is, ha nincs mellette a neved.
A B2B bemutatkozásokban ugyanez kollektív formában jelenik meg. Cégszintű önéletrajzok, amelyek hibátlanul sorolják a szolgáltatásokat, mégis nehéz eldönteni, milyen lesz velük dolgozni. Nem azért, mert hiányzik a professzionalizmus, hanem mert nem látszik a gondolkodásmód. A „Rólunk” oldal ilyenkor nem kapcsolódik, csak informál.
A „szakmailag rendben van” gyakran azt jelenti: nem mertünk válogatni. Nem mertük eldönteni, mi tartozik bele a történetbe, és mi maradhat kívül. Pedig az érthetőség nem a teljességtől születik, hanem a hangsúlyoktól. Attól, hogy valaki kimondja: ezek a tapasztalatok ide vezettek.
Amikor egy online önéletrajz elkezd működni, nem lesz látványosabb. Inkább csendesebb. Kevesebb benne a bizonyítás, több a jelenlét. Nem próbál meggyőzni. Csak megmutatja az ívet, amin végigmentél, és amin most állsz. Ettől az olvasó nem okosabb lesz, hanem nyugodtabb.
Nem az a kérdés, hogy jó vagy-e.
Hanem az, hogy érthető vagy-e ebben a formában.